BalkánUtazó

Kikinda nevét hallva sokaknak a kikindai tetőcserép jut eszébe, mint fogalom és márkanév. 2009 előtt én sem tudtam egyebet a bánáti városról, mint azt, hogy itt működik a legnagyobb szerb cserépgyár – s itt gyártották a mi házunkat is fedő cserepeket. Aztán egy télvégi napon, az akkor még Szabadka felől idejáró sínbuszon elvetődtem Kikindára. S hogy meg is szálltam itt, az annak volt köszönhető, hogy lekéstem a Zrenjanin (Nagybecskerek) felé tartó csatlakozást…

 

Szabadka felől ma már nem sínbusszal, hanem új orosz motorvonattal érkezhetünk, és a város túlméretezett állami szállodája (Hotel Narvik) sem működik többé… De azért érdemes felkeresni a Szabadka és Temesvár között félúton fekvő várost! Főtere és belvárosa más-más arcát mutatja egy álmos hétvégi délutánon és egy munkanap reggelen. Csendes alvóváros az Alföldön vagy egy nyüzsgő agrár-ipari település Bánátban? Miközben kószálunk, elgondolkodhatunk, hogy a közel 40 ezer lakosú Kikinda most kisváros vagy nagyváros… Hiszen Európában is egyedülálló szárazmalma maradt fenn, itt rendezik a tökfesztivált minden év októberében és Közép- és Délkelet-Európa legnagyobb és legépebben megmaradt mamutvázát találták meg a Kikindai Cserépgyár agyagbányájában.

 

A ma idevetődő turista szabályosan megtervezett városképpel találkozik: a nagy főtér a település központjában van és innen indulnak ki az egymásra merőlegesen futó, csendes, alföldi jellegű mellékutcák. Nem volt mindig így! Az először 1423-ban említett település korábbi neve Nagkeken volt; ez a név a magyar kökény főnévből származik. Későbbi térképeken Gross Kikinda néven szerepelt, s innen ered hivatalos magyar neve: Nagykikinda. Sokáig a szerbek is Velika Kikinda néven emlegették, de ez a név az utóbbi évtizedekben Kikinda névre rövidült.

A település a török időkben teljesen elpusztult, s csak 1751 és 1753 között, délről érkezett szerb határőrökkel telepítették újra. 1774-től 1876-ig önálló közigazgatási egység volt, s ez idő tájt határőrközpontból fejlődő agrárváros lett. Ekkor új, magyar és német betelepülők is érkeztek. Így a XVIII. századtól alakult ki a napjainkra is átörökölt, szabályos utcakép.

Kikinda fejlődése 1848-1849 körül torpant meg. Ekkor véres népfelkelések törtek ki: szerbek lázadtak fel a helyi hatalom ellen. A Perczel Mór által levert felkeléseket követően a világháborúkig újabb fejlődés kezdődött. A mezőgazdasági jelleg mellett erősödött az ipari jelleg is: 1866-ban megalapították a város legjelentősebb üzemét, a Toza Marković nevű tégla- és cserépgyárat.

A gyár kezdetben kizárólag téglát gyártott, 1900-ban bővült a profil tetőfedő cserép égetésével. 1972 óta pedig kerámia cserepeket és padlólapokat is termelnek. A XX. századra a legismertebb és legnagyobb szerb épületkerámiai gyár lett, amely a volt Jugoszlávia utódállamaiban és Kelet-Európában is ismert név lett. Kapacitása is igen nagy: 100 millió db cserép, 2 millió négyzetméter fali csempe, 1 millió négyzetméter padlócsempe és 13500 tonna kerámiamáz évente.

A beszállítóknak való tartozása miatt 2014 óta csődeljárás alá vonták az üzemet, amely talán megmenekülhet a teljes felszámolástól…

1996 decemberében a Toza Marković gyár agyagbányájában egy 70000 éves mamutcsontvázat találtak. A csontváz 20 méter mélyen volt, méretét tekintve 4 méter magas, 7 méter hosszú és 3 méter széles. A paleontológusok megállapították, hogy egy 64 éves nőstény példány maradványai kerültek elő az agyagbányászat során.

A régészek elvégezték a rekonstruálást és konzerválást; az őslény pedig megtekinthető! „Kika”, a kikindai mamut ma a város egyik turisztikai attrakciója. A mamut megtekintéséről bővebb információt az alábbi honlapon kaphatunk (angol nyelven is): http://www.kika-mamut.com/default.asp?lang=eng

 

A város másik nevezetessége a „járgányos szárazmalom”, azaz a Suvaća. Az 1899-ben épült malom kapacitása 100 kg liszt volt, amely akkoriban nagynak számított. A malom 1945-ig működött, de ma is eredeti állapotában tekinthető meg: a Nemanjina és Moravska utca sarkán álló építményben lisztmúzeumot szeretnének nyitni a jövőben. Ezen kívül még egy ilyen típusú malom maradt meg Európában. Szerepét ma már a hatalmas, gépi működésű Kikindai Malom vette át…

 

A belvárosban is nézzünk szét! A főtér képét a városháza határozza meg. Tornyán „attendite” felirat díszlik, amely jelentése: „figyeljetek”. Ez a felirat utal a város egykori határőr szerepére.

A főtéren találjuk még a városi múzeum épületét; a sétálóutca egyik végén pedig két barokk stílusú templom magasodik: az 1773-ban épült ortodox és az 1811-ben épült katolikus templom. A fákkal és virágágyásokkal kísért széles sétálóutca a város ütőere: itt találhatóak a kávézók, éttermek, grillbüfék és boltok. Ha októberben járnánk erre, akkor pedig hatalmas forgatag fogadhat minket: itt rendezik minden év őszén a Kikindai Tökfesztivált.

 

A város megközelítése:

 

2023-ban Kikindának Szabadka, Zenta és Zrenjanin (Nagybecskerek) felé van vasúti összeköttetése. Napi 2-3 pár motorvonat közlekedik csak minden irányban. 

Aktuálisan érvényes menetrend: https://srbijavoz.rs/ vagy az országos menetrendi kereső: https://www.polazak.com/en/

​

Ha nem vágyunk a vasúti kalandra, autóbusszal kell utaznunk! A helyi autóbusz-társaság honlapján tudunk a menetrendekről tájékozódni: http://autoprevozkikinda.rs/. Busszal minden jelentősebb város elérhető!

​

Bár Kikinda Szerbia északkeleti szegletében található, az innen kiinduló főutakon bejárhatjuk az egész Vajdaságot: a várost átszeli a 13-as út, amely a magyar határt, Horgošt köti össze Zentával és Zrenjaninnal (Nagybecskerekkel). A 15-ös főút pedig Novi Bečej (Törökbecse) felé vezet.