BalkánUtazó

​

Ohrid múltja, történelme:

 

Az Adriai-tenger keleti partvidékén és a mai Nyugat-Balkán területén az ókorban illír törzsek éltek. (A Balkán keleti felén trákok éltek.) A tengeren kalózkodtak, a szárazföldön gyümölcsöt termesztettek, állatokat tartottak.

A mai Ohrid helyén is az illírek egyik törzse (dasszaréták) telepedett meg és alapított várost, Lükhnisz (Lychnis) néven.

 

A Római Birodalom az i.e. II. században leigázta az illír területek népét, akik a következő évszázadokban többnyire romanizálódtak. Így Lükhnisz városa is a Római Birodalom része lett, Lychnidusz néven. A római uralom békét és fejlődést hozott, melynek hátterében az állt, hogy a település az Adriai-tengert Bizánccal összekötő kereskedelmi és hadi út, a Via Egnatia egyik fontos állomása lett.

Mint tudjuk, a Római Birodalmat 395-ben két részre osztották (a barbár támadások elleni jobb védekező stratégia okán), így innentől kezdve a mai Ohrid térsége a Keletrómai - vagy más néven Bizánci - Birodalom fennhatósága alá tartozott. Bár 476-ban a Nyugatrómai Birodalom története véget ért, a birodalom keleti fele azonban még ezer esztendőn át fennállt.

Régészeti ásatások bizonyítják, hogy a kereszténység átvétele már ekkor megindult, az V. században már bazilikát építettek a helyszínen.

 

A VI. században kezdtek megjelenni a délszlávok a régióban, majd 840 körül az Első Bolgár Birodalom hódította meg a várost és etájt jelent meg először az Ohrid név is. A város újabb virágkorát élte, hiszen 990 és 1015 között a Bolgár Birodalom fővárosa és a bolgár patriarchátus székhelye volt.

 

A fénykor nem tartott sokáig, 1018-ban a Bizánci Birodalom visszahódította Ohridot és az elvesztette központi funkcióit (bizánci patriarchátus alá tartozó érseki székhely lett, tehát immáron Konstantinápoly alá tartozott).

Az ezt követő néhány évszázadban többször cserélt gazdát a város; hol a Bizánci Birodalom, hol a Bolgár Birodalom fennhatósága alá tartozott, de rövidebb ideig a szerbek vagy az epiruszi despoták hódították meg. Viszont püspöki városként mindig fontos kulturális központ volt, a fennmaradt templomokat a bizánciak építették.

 

1395-ben az Oszmán Birodalom igázta le és az 1912-es Balkán-háborúig fennhatósága alá is vonta. Az Ohridi szandzsák székhelye lett, így a keresztény lakosok száma csökkent, megkezdődött a térség iszlamizációja.

A helyzet a XVIII. században változott meg újra, amikor Ohrid ismét fontos kereskedelmi utak csomópontja lett, népessége is nőtt.

Később a Manastir szandzsákhoz tartozott, amelynek a mai Bitola volt a székhelye. Lakossága igen vegyes volt: bolgárok, törökök, muszlim albánok, keresztény albánok, vlachok alkották. A jelentős bolgár népesség miatt az oszmán időszak alatt is fontos maradt a keresztény vallás szerepe.

 

1912-ben a szerb hadsereg átvette a város irányítását a balkáni háborúk idején, ezután a Szerb Királyság része lett és az I. és II. Világháború alatti bolgár fennhatóságot leszámítva, Macedónia 1991-es függetlenségének kikiáltásáig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később: Jugoszláv Királyság), majd Jugoszlávia területének része volt.

​

Az Ohridi-tó:

 

Az Észak-Macedónia és Albánia határán fekvő, 358 négyzetkilométer területű Ohridi-tavat a “Balkán legöregebb tava” megjelöléssel szokták illetni. Ez igaz is, a 3-5 millió évvel ezelőtt (pliocénben) keletkezett, tektonikus eredetű tó a Balkán-félsziget geológiai értelemben vett legidősebb állóvize.

 

Egyedi élővilággal rendelkezik, az itt élő fajok közel fele endemikus, azaz csak az Ohridi-tóban honos. Legismertebb bennszülött fajai az ohridi lazac, ohridi pisztráng vagy az ohridi szivacs.

A 695 méteres tengerszint feletti magasságban található tó kapcsolatban áll a magasabban elterülő Preszpa-tó vizével. Így nemcsak a tó keleti oldalán eredő föld alatt források táplálják, hanem a Preszpa-tó vize is az Ohridi-tóba áramlik át, a Galičica-hegység karsztos eredetű járatain keresztül. A tó vize igen tiszta, helyenként 20-22 méteres mélységig is le lehet látni. Vizét a Fekete-Drim folyó vezeti le az Adriai-tenger irányába.

 

A keletről, északkeletről a Közép-Albán-hegyvidék (Jablanica-hegység) magaslatai, nyugatról pedig a Nyugat-Macedón-hegyvidék (Galičica-hegység) által közrezárt tó 1979 óta az UNESCO Világörökség védelme alatt áll. 1980-ban ezt kiterjesztették Ohrid város és környékének történelmi és kulturális emlékeire is.

​

Amit mindenképpen látni kell, ha Ohridban járunk...

​

Sámuel cár erődje (Samuel’s Fortress; Samoilova tvrdina):

 

100 méterrel az Ohridi-tó szintje fölött, Ohrid városának legmagasabb részén terül el Sámuel cár erődje. 

A középkori erőd a X.-XI. század fordulóján épült (Sámuel, bolgár cár uralma alatt), amikor Ohrid az Első Bolgár Birodalom fővárosa volt. A régészek szerint a középkori erődítményt egy i.e. IV. századi védmű helyén emelték. Az várat a történelem során több alkalommal megerősítették, s amit - rekonstruálva - ma láthatunk, nagyrészt a X. század végéről származik.

A várat a 2000-es évek elején újították fel, a várfalról és a tornyokból gyönyörű kilátás nyílik a tóra, a hegyekre és a városra.

 

A városfal maradványaira is több helyen bukkanhatunk: Ha a Felső kapunál (Upper gate; Gorna porta) lépünk az óvárosba, a Kuzman Kapidan utcán érjük el az erőd főbejáratát. A Felső kapunál ma is láthatóak ókorból származó, a középkori erőd építésénél felhasznált köveket, amelyeken ókori görög felirat töredékei olvashatóak (a várfalat a XVI. században megerősítették, átépítették).

Az óváros tóparti részén fogad az Alsó kapu (Lower gate; Dolna porta). Ide a kikötőtől a Kosta Abras utcán jutunk el. Itt léptek be a városba az ó- és középkorban, egy tornya ma is áll. 

A kutatások szerint a városnak volt még egy kapuja a tó felől is (Water gate), de ennek helye nem ismert.

​

Az ohridi óváros:

 

Az Oszmán Birodalom fennhatósága idején a területre érkező törökök a városfalon kívül, a tóparti sík területeken telepedtek le. Ez lett Ohrid muzulmán része.

A városfalon belüli dimbes-dombos terület pedig mindig a keresztény negyed maradt. A két negyed találkozási pontja pedig a városi bazár.

 

A régi bazár ma a város fő bevásárlóutcája (St. Clement of Ohrid; Sv. Kliment Ohridski). Ez a sétálóutca a kikötőhöz közeli Ohridi Szent Kelemen szobornál indul, északi vége pedig a városi piacnál végződik. Itt is egy nagyobb tér forgatagába kerülünk, amit egy híres, elmondások szerint 1000 éves platánfa ural. Ha végigsétálunk a bazárnegyeden, még észrevehetünk néhány régi, kőből épített üzletet, talán ezek adják vissza legjobban az egykori bazár hangulatát.

A platánfás térről induló Goce Delchev utca számos, hagyományos macedón és török vendéglő helyszíne, de több, kisebb utazásszervező cég irodája is itt kínálja vezetett kirándulásait Ohrid és környékére.

 

A bazárnegyedben két jelentősebb mecsetet láthatunk:

​

1. Ali pasa mecset (Ali Pasha Mosque; Dzamija Ali Pasa): Az oszmán befolyás időszakában, a XV. században épült a fő sétálóutca mecsete. Rekonstrukciója 2018-ban fejeződött be, török pénzből.

2. Zeynel pasa tekke és mecset (Zeynel Pasha Tekje; Zejnel pasa teke): Az 1000 éves platánfával rendelkező tértől északra helyezkedik el az 1590-ből származó tekke, mecsettel. A tekke az iszlám szerzetesrendek rituális életmódjához igazodó, többfunkciós épület. Lakócellákból, konyhából, a közös szertartásokhoz szükséges gyűléstermekből, betegszobákból, imatermekből, vendégszobákból álltak. A kutatások szerint eredetileg medresze (a Korán oktatására létesített vallási iskola) állt e helyen, később alakították át tekke és mecsetté. A minaret a XVII. században épült. A szerzetesrend alapítója is az épületkomplexum mauzóleumában (türbe) nyugszik. Felújítása szintén török pénzből valósult meg, 2012-ben.

 

Mesokastro településrész közvetlenül a bazár fölött található. Ez a városfalig tartó, szűk rész régen a szegénynegyed volt. Helyenként a városfalat is beépítették a helyszűke miatt.

 

A keresztény negyed, vagyis a városfalon belüli, meredek településrész jellegzetes szűk utcákkal és fehérre meszelt házakkal csábít barangolásra.

A sajátos utcaszerkezet és építészet oka, hogy az oszmán időkben a keresztények nem építkezhettek a falon kívülre. Így a helyszűke különleges megoldásokat kívánt: a házakat az utcák fölé is beépítették, a felső emeletek benyúltak a szűk sikátorok fölé. Emellett csak nagyon apró udvarok tartoztak csak a házakhoz.

A meredek terep lehetővé tette, hogy a házakból jó kilátás nyíljon a tóra, a házakat fehérre meszelték, amely visszaverte a forró nyári napsugarakat. A tó felől fújó szelek miatt pedig az ohridi házak nem rendelkeznek olyan nyitott terekkel, mint amelyeket Macedónia más részén építettek a hagyományos házakhoz.

​

Kaneói Szent János-templom (Saint John at Kaneo; Sv. Jovan Kaneo):

​

Ohrid talán leghíresebb temploma, a város jelképe, minden fényképen és képeslapon megtalálható. Hírnevét elsősorban csodálatos fekvésének köszönheti: az Ohridi-tó feletti sziklás kiszögellés tetején áll. Kaneo a sziklás terület neve, amely meredeken szakad le az alattunk lévő Ohridi-tó felé.

Ha az óváros magasabb részei felől ereszkedünk a templomhoz, felcsillan az Ohridi-tó vize, háttérben a tavat keretező magashegységgel - tényleg minden erre járót fénykép készítésére motivál. 

A Szent János apostol tiszteletére felszentelt templom eredetileg a XIII. században épült, valamivel az Oszmán Birodalom felemelkedése előtt. A bizánci stílusban épült ortodox templom kupoláján megfigyelhető cikk-cakk vonal örmény hatásra utal.

 

A templomot megközelíthetjük a kikötő felől, az Alsó kapun (Lower gate, Dolna porta) keresztül is. Ebben az esetben végig az Ohridi-tó partján kanyargó utcákon menjünk és érintsük a vizen épült deszkasétányt is!

​

Plaošnik - Szent Kelemen és Pantaleon kolostor (Church of Saints Clement and Pantaleon; Pravoslavna crkva Sveti Kliment i Pantelejmon):

​

A Plaošnik Ohrid területén található domb, a Samuil (Sámuel) cár erőd és a Kaneói Szent János-templom között. Tulajdonképpen ma egy régészeti terület, ahol több, ókeresztény bazilika maradványait tárták fel a régészek. Emellett megtalálták a Szent Kelemen és Pantaleon templom romjait is. Ennek alapjain épült fel a mai, azonos nevű templom mása, amit 2002-ben szenteltek fel.

 

Ha belépünk az ásatási területre, ez a templom uralja a Plaošnik lelőhelyet. Szent Kelemen építtette az eredeti bazilikát és Szent Pantaleon tiszteletére szentelték fel - innen a névadás.

Szent Kelemen sírját megtalálták a régészek és a templom régi sírépítményében - plexiüveg alatt - megtekinthető.

Ohridot a cirill ábécé szülőhelyeként tartják számon, amelyet valószínüleg Ohridi Szent Kelemen alkotott meg azzal, hogy tovább reformálta a Szent Cirill és Metód testvérek által létrehozott glagol ábécét.

Az eredeti templom (amit Szent Kelemen építtetett fel egy ókeresztény templom helyén) így oktatási helyszín is volt (az első szláv egyetem), itt tanították a glagol ábécét, de vannak, akik szerint a cirill ábécé kidolgozása is itt zajlott.

A XV. században az oszmánok török mecsetté alakították át az eredeti templomot. Ennek utódját, az Imaret mecsetet 2000-ben lebontották, hogy az új Szent Kelemen és Pantaleon kolostort fel tudják építeni.

Mivel a terület a szláv műveltség és kultúra egyik legfontosabb helyszíne, itt kívánják átadni a Szent Kelemen Egyetemet. A régészeti kutatás befejezése után új épületeket terveztek, amelybe egy nagy könyvtár, az új Ikongaléria, az Ohridi Múzeum és Intézetei és más tudományos és kulturális központok is helyet kapnának.

 

A Szent Kelemen újjáépült templom mellett egy V. században épült ókeresztény bazilika maradványait is feltárták, keresztelőkápolnával, mozaikokkal.

 

Szent Szófia-katedrális (Church of Saint Sofia; Sv. Sofija):

​

Az Ohrid óvárosában található katedrális a középkori építészet egyik legjelentősebb emléke a mai Észak-Macedónia területén.

A régészek szerint, ókori eredetű szent épület alapjain, az Első Bolgár Birodalom fennhatósága alatt, a keresztény hitre való áttérés után épült a Szent Szófia-templom, a X. század utolsó évtizedében. Ekkor Ohrid az Első Bolgár Birodalom fővárosa volt, patriarchális központ, a templom pedig a bolgár patriarchátus központi székesegyháza lett.

Később - a bizánci fennhatóság alatt - a Konstantinápolyi Patriarchátus alá tartozó, ohridi érsekség székhelye lett. Az eredetileg csak egy főkupolával épült templomot a XIV. században bővítették a ma is látható nyitott karzatokkal és oszlopcsarnokkal, újabb kupolákkal. A belső teret a XI.-XII.-XIII. századi freskók díszítik.

A XV. század második felében, az Oszmán Birodalom uralma alatt részben mecsetté alakították át.

A folyamatosan pusztuló templom állagmegóvásáról a II. Világháború után gondoskodtak, megkezdődött az oszmánok által fehérre meszelt bizánci freskók tisztítása is.

A templom előtti kis tér az ókorban a “forum” (nyílt közösségi tér, városközpont, politikai gyűlések színtere) volt, ma is kulturális rendezvények színtere.

​

Perivleptos Szent Mária-templom (Church of Holy Mary Peryvleptos; Crkva Sv. Bogorodica Perivlepta):

 

Szent Mária tiszteletére felszentelt bizánci stílusú templom, ami a XIII. században épült és elsősorban freskódíszítéséről és ikontáráról nevezetes.

A Perivleptos jelentése pedig: “mindentudó és tisztánlátó”, mely tulajdonságokat Szent Máriának tulajdonítanak.

A feltárt aláírások alapján a freskókat 1295 körül festették, így itt találhatóak az első olyan freskók, ahol a bizánci művészek alárták alkotásaikat.

A templommal szemben található az Ikongaléria, amely a moszkvai gyűjtemény után a világ második legfontosabb és legértékesebb ikongyűjteménye.

A Perivleptos Szent Mária-templom közvetlen közelében néhány pici, XIV.-XV. században épült templom található:

• Szent Konstantin és Heléna temploma (Church of Saints Constantine and Elena; Crkva Sv. Konstantin i Elena)

• Szent Demetrius temploma (Church of Saint Demetrius; Crkva Sv. Dimitrij)

 

Szűz Mária Mennybemenetele templom (Church of Holy Mother, Kamensko; Sv. Bogorodica, Kamensko):

 

Az ohridi óratorony szomszédságában, a régi bazár fő bevásárlóutcája felett található a Szűz Mária Mennybemenetele templom. A templom a XVII. században épült, bővítésére 1832-ben került sor. Egy kupolával rendelkezik, freskóiról nevezetes. A templomban egy faragott ikonosztáz is megtekinthető. Udvarán láthatjuk Antonius, Debar-Kičevo metropolita sírját.

A templom teljes felújítására a 2000-es évek elején került sor.

 

A templomot megpillanthatjuk a belvárosból is, ha a régi platánfa melletti ivókútnál felnézünk a domboldal felé.

​

Ókori színház romjai (Antički amfiteatar):

 

Az i.e. 200 körül épült színház romjait csak az 1980-as években fedezték fel, a környékbeli házak körüli építési munkálatok során. Mindössze a színház alsó része maradt meg, a felső szinteknek nyomát sem találták.

Kitűnő helyre építették, a körülötte lévő dombok megvédték az előadások akusztikáját zavaró, tó felől fújó szelektől. A római időkben gladiátorviadalok és kivégzések helyszíne is volt. A Római Birodalom megszűnése után a helyiek elhagyták és a következő évszázadokban köveit elhordták és betemették.

Napjainkban, az Ohridi Nyári Fesztivál idején színdaraboknak, koncerteknek ad helyet.

​

Ohridi óratorony (Saat-kula Ohrid):

 

A Bitola vagy Prilep belvárosát uraló óratornyok mellett az ohridi kevésbé feltűnő. Nem az óváros főterén találjuk, szerényen húzódik meg a város keleti dombján. 

Az oszmán kori építményt 1726-ban emelték, 12 méter magas, alsó része kőből, felső része fából készült. Négy lövegállás is található rajta, így nem tudni pontosan, hogy eredetileg is óratoronynak épült vagy védelmi funkciót szántak neki elsősorban.

A II. Világháború utáni időszakra rendkívül leromlott az állapota, így megkezdődött a rekonstrukciója. Ma is látható állapotában 1979 óta találhatjuk, ekkor cserélték le az óraszerkezetét a jelenleg is használatban lévő cseh időmérőre.

​

A tóparti sétány, a Kej Makedonija:

 

A kikötőtől induló és délkelet felé kanyarodó tóparti sétány szintén a város nyüzsgő részéhez tartozik. A délutáni és kora esti órákban sétálók, kocogók és biciklisek lepik el, nemcsak turisták, helyiek is! A Kej Makedoniján sorokoznak a szállodák, apartmanházak, kávézók és éttermek, így egészen biztos, hogy minden Ohridba látogató megfordul itt.

 

Ohrid megközelítése:

 

Ohrid Észak-Macedónia első számú turisztikai attrakciója, így könnyen megközelíthető a szélrózsa minden irányából.

A város repülőtere kicsi, de egyre több európai városból fogad járatokat. Bár Magyarországról 2023-ban nem indul közvetlen légijárat Ohridba (csak Szkopjéba), Bécsből fapados légitársaság gépével másfél óra alatt eljuthatunk. A repülőtérről csak taxival mehetünk be a belvárosba, a fuvar ára 12-15 euró között mozog (maximum 1000 MKD).

 

Szkopjéből számos busz érkezik az ohridi buszállomásra, ami kb. 20-30 perces sétatávra van az óvárostól. Két útvonalon közlekednek a fővárosba tartó és onnan érkező buszok: Kičevo-Tetovo vagy Bitola-Prilep érintésével. Előbbi a gyorsabb és gyakoribb. Bár nem minden macedón busztársaság menetrendje van feltöltve, az aktuális időpontokról a https://www.bus2go.mk/ honlapon keresgélhetünk.

Albánia fővárosából, Tiranából is van legalább napi egy autóbusz, amely Elbasan és Sztruga érintésével érkezik Ohridba. Menetrendi kereső: https://travel.gjirafa.com/en

 

Vasúton manapság már nem döcöghetünk el az Ohridi-tó partjáig, ám 1966. május 15-ig egy 600 mm nyomtávú kisvasúton megtehettük volna ezt.

 

A központi hatalmak hadseregei 1916 nyarán kezdték építeni a Szkopjét Ohriddal (és Sztrugával) összekötő vasútvonalat. Célja a “szaloniki front” jobb ellátása lett volna, ám a hegyvidéki terepen nehezen haladt a munka. Ráadásul a frontvonal 1918-as áttörése után a német hadsereg gyorsan vonult vissza észak felé, és a vasútvonal építését félbehagyták.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság számára azonban fontos volt ez a vasúti tengely, így az építését az I. Világháború után folytatták. Ohridot 1922-ben érte el a vasút.

A 600 mm-es nyomtáv és a maximum 20 km/h-os pályasebesség nagyon korlátozta az áruszállítást, ezért a II. Világháború utáni Jugoszláviában elkezdődött a kisvasút normál nyomtávúra történő kiváltása. 

Szkopje és Gostivar között 1952-ben lettek készen, ekkor még Gostivar és Ohrid között az eredeti, keskenynyomtávú pályán megtartották a forgalmat.

Ellenben a Gostivar és Kičevo közötti szakasz 1969-es átadását már nem érhette meg a kisvasút: a 160 km-es távot 16 óra alatt leküzdő gőzöst 1966-ban megszüntették.

Képek és érdekességek az ohridi kisvasútról: http://www.penmorfa.com/JZ/ohrid.html

 

A ma is létező Szkopje-Kičevo vasútvonalon 2021 óta nem közlekednek személyvonatok, bár előtte is mindössze napi egy járatpár volt. Így ha Ohrid felé szeretnénk kombinálni a vonatozást és a buszozást, akkor Szkopje és Bitola között tehetjük ezt meg, onnan pedig még másfél órás buszút vár ránk, mire megpillanthatjuk az Ohridi-tó vizét.

​