BalkánUtazó

Bulgária második legnagyobb városa (közel 350 ezer lakos) a Felső-Trák-alföldön, a Marica folyó két partján terül el. Nem csak a térség legfontosabb települése, hanem Bulgária egyik idegenforgalmi szempontból leginkább felkapott helyszíne. Nem is csoda, hiszen Európa egyik legrégebb óta folyamatosan lakott városában járunk, ahol lépten-nyomon valamilyen ókori romba vagy műemlékbe botlunk.

 

Plovdiv története:

 

A város mai területe már i. e. 5000 és 6000 tájékán lakott volt, erről különböző régészeti leletek tanúskodnak. A trák várost az i. e. IV. században hódította meg II. Fülöp (II. Philipposz), Nagy Sándor apja. Innen ered a város ókori elnevezése is: Philippopolisz, azaz Philipposz Városa.

Claudius császár idején, i. e. 46-ban Plovdiv a rómaiak kezére került és a trák provincia legjelentősebb városává fejlődött. A római időkben szentélyek, fürdők, színházak, stadionok és fejlett vízellátó rendszer épült. Itt haladt át a Balkán legfontosabb katonai útja, a Via Militaris (Via Diagonalis) is.

I. sz. 250-ben a gótok felégették a várost, majd az V. században a hunok is porig rombolták.

A szlávok a VI. században telepedtek le a térségben. A középkorban előbb a bizánciak, majd az oszmánok vették át a hatalmat: 1364-ben foglalták el a törökök Plovdivot. A következő évszázadokban a város szandzsákszékhely volt, a Balkán egyik legjelentősebb gazdasági központja Isztambul (Konstantinápoly), Edirne, Thesszaloniki és Szófia mellett. Az itt élő tehetősebb polgárok építették a XIX. században a mai óváros magját alkotó díszes házakat.

 

1878-ban, a San Stefanó-i békemegállapodás értelmében megalakult Bulgária, ami akkor még autonóm fejedelemség maradt az Oszmán Birodalom formális fennhatósága alatt. Kelet-Trákia az Oszmán Birodalom része maradt. A szintén 1878-as berlini kongresszuson határoztak a San Stefanó-i határok revíziójáról. Két új területi egység alakult: a Balkán-hegység vonulatától északra fekvő területek a Bolgár Fejedelemség, míg az attól délre eső részek Kelet-Rumélia nevet kapták. Plovdiv az újonnan alakult Kelet-Rumélia fővárosa lett.

 

A következő években Kelet-Rumélia területén lázadások törtek ki, amelynek célja a bolgárok lakta két területi egység egyesítése volt. Ezek hatására 1885-ben az I. Sándor bolgár fejedelem vezette Bolgár Fejedelemség perszonáluniót létesített Kelet-Ruméliával. Az egyesülés hírére a szerbek megtámadták Bulgáriát, kitört a szerb-bolgár háború. A bolgárok sikeresen vették fel a harcot a szerbek ellen, sőt egészen Niš városáig előrenyomultak. Mivel ekkor az Osztrák-Magyar Monarchia is jelezte, hogy a szerbek oldalán beszáll a háborúba, a bolgárok kivonultak az újonnan megszállt területekről. 1886-ban megkötötték a békeszerződést, amelynek eredményeképpen az európai nagyhatalmak elismerték Bulgária 1885-ös egyesítését.

 

Bár nem Plovdiv lett az egységes Bulgária fővárosa, mégis gyorsan fejlődött a XIX. század végén is: 1874-ben megépült a Plovdiv és a mai Törökország közötti, majd 1888-ban a Szófia felé vezető vasútvonal is. A XX. század elején a Marica-alföld ipari és kereskedelmi központjává vált a város, bővülő könnyű- és élelmiszeriparral.

A két világháborút követően, a szocialista Bulgáriában újabb iparosítási hullám söpört végig a városon, ekkor épültek fel az óvárost övező hatalmas lakótelepek is. Közben az 1970-es és 1980-as években megkezdődött a város alatt talált antik romok régészeti feltárása és restaurálása. 1989-90-ben is fontos szerepe volt a városnak: a demokratikus Bulgária megalakulásában szerepet játszó pártok és mozgalmak szülőhelye Plovdiv. S bár innen még hosszú és rögös út vezetett Bulgária 2007-es Európai Uniós csatlakozásáig, Plovdiv mindvégig Bulgária második legfontosabb városa maradt.

 

Az utóbbi években az óváros XIX. századi polgári házait eredeti fényükben újították fel, s a belvárosban feltárt római romok is látogatható állapotban várják (várták) a 2019. évi Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatot.

 

Plovdiv legfontosabb látnivalói:

 

Plovdiv legrégebbi, épen maradt műemlékei a római korból, a második századból származnak. A mai belváros szintje alatt helyezkedik el a szépen restaurált stadion, amit Hadrianus császár parancsára építettek. A stadion romjait a fő sétálóutcán találhatjuk.

Piac, vallási központ és politikai színtér a Fórum. Maradványait a mai Főposta mögött láthatjuk.

Az ókori színház valószínűleg a legismertebb a plovdivi műemlékek közül. Gyönyörűen helyreállított romjai között színházi előadásokat és koncerteket rendeznek a nyári hónapokban.

A római kor különleges emléke az Irene Háza. A III. századi arisztokratikus épületben a Trák Kulturális Központ kapott helyet. Az itt látható mozaikok is arra utalnak, hogy Philippopoliszban virágzott a kimagasló színvonalú mozaik-művészet. A múzeumban számos ősi kerámia és üvegtárgy is megtekinthető, ezek közül nem egy több, mint 1000 éves.

 

Míg a római romok a belváros különböző pontjain tárulnak a szemünk elé, a XIX. századi óváros igen egységes arculatú: a köves utcákat a nemzeti ébredés korszakának gyönyörűen díszített, faberakásos, színes házai szegélyezik. A tágas, fényűző, oszlopokkal és tornácokkal csinosított, kézzel készített bútorokkal berendezett lakások nagy részét felújították, közülük néhány nyitva áll a turisták előtt.

Az óváros szívében áll Plovdiv egyik legrégebbi temploma, a Szent Konstantin és Elena templom. Közvetlenül a templom közelében van a Hisar Kapiya, a város római kori keleti kapuja, amely a Távol-Keletre vezető út egyik állomása volt. A kapu mellett induló, felfelé vezető út a Nebet-hegyre visz. A dombtetőn az egykori római erődítmény falai és romjai között tekinthetünk le Plovdivra: dél felé a belváros látszik madártávlatból, míg észak felé az 1960-as évek után felhúzott lakótelepek uralják a tájat. Tiszta időben a Balkán-hegység vonulatai zárják a horizontot.

Ha a Nebet-hegyi panoráma után visszasétálunk az óváros köves utcáin át a belvárosba, a XIV-XV. századi Dzsumaja Dzhamaja mecset mellett érjük el újra mai plovdivi „Váci utcát”, azaz a sétálóutcát.

 

Ókori romok, középkori mecsetek, a bolgár nemzeti ébredés korából származó házak és kacskaringós, köves utcák, no és persze a szocializmusban emelt közigazgatási épületek és lakóházak. Ez a plovdivi egyveleg, amelyet kellemessé tesznek a városközpontban található parkok és szökőkutak, különösen a forró nyári napokon.

​

A város megközelítése:

​

Plovdiv Szófia és a bolgár tengerpart között helyezkedik el, így minden irányból kitűnő a tömegközlekedési kapcsolata. A Szófiából induló és érkező buszok menetrendje itt található: https://www.centralnaavtogara.bg/index.php

Egy másik buszmenetrend az https://avtogari.info/ Ez sajnos csak bolgár nyelven érhető el.

 

A vasúti összeköttetésekről és menetrendről pedig a http://www.bdz.bg/en/ honlapon lehet tájékozódni. Szófia és Plovdiv között naponta mintegy 10-12 vonatpár közlekedik, ezek egy része távolsági járat és a plovdivi megállást követően Burgasz vagy a török határ közelében fekvő Szvilengrad felé folytatja útját. A menetrendi kereső a Karlovo városán át, átszállással elérhető lehetőségeket is felkínálja. Ez az útvonal hosszabb, ám lehetőséget ad arra, hogy több irányból – esetleg Karlovo nevezetességeinek megtekintésével – is megközelítsük Bulgária második legnagyobb települését. Aki körutazást tervez, folytathatja útját vonattal a tengerpart, Veliko Tarnovo vagy éppen a bolgár hegyvidék felé is (lásd Rodope-vasút, amely Szeptemvri városánál ágazik el a Szófia-Plovdiv fővonalból).